powernutrition.ru
A Reality főszerepében rendkívül emlékezetes alakítást nyújtott. REALITY – november 30-ig minden nap több előadásban Feliratos olasz vígjáték, 2012, 115 perc, 12 éven aluliak számára nem ajánlott
Die Hard – Az élet mindig drága (1995)Joe Cocker "Summer in the City" című számával kezdődik a film, életképeket mutatva a nyári melegben ébredező New Yorkról — hogy aztán váratlanul bomba robbanjon az egyik utcában, és bejelentkezzen egy terrorista, aki személyesen John McLane-nel akar játékba kezdeni. És noha számít még arra is, hogy ebben a nagy melegben inkább a liftet használják a banki alkalmazottak, de Bruce Willisszel kikezdeni továbbra sem jó ötlet. Kánikula (2001) Az osztrák jóléti társadalom és néplélek kegyetlen kutatója és ítésze, Ulrich Seidl ebben a groteszk humorú filmjében hat különböző életet mutat be ugyanabból a közegből: a külvárosi állampolgárok nyári napjaiból. A nyomasztó hőségben nincs megkönnyebbülés, az emberek pedig a ruháikkal együtt a maszkukat is levetve megmutatják igazi(? ) arcukat.
Wien-Film kevés nyíltan propagandista filmet készített; produkciójának többsége látszólag ártalmatlan komédiák voltak, amelyeknek gyakran antidemokratikus és antiszemita alszövege volt. Noha a náci cenzúra szigorú volt, néhány film metaforikus szinten rejtett kritikát tartalmazott, például Willi Forst zenés vígjátékai. 1945-től 1970-igAz 1945 és 1970 közötti időszak a zenés vígjátékok kora volt, amelyek már az 1930-as években népszerűvé váltak, és a Heimatfilme, szentimentális filmek vidéki környezetben. Utóhatásaként második világháború Ausztria városai megsemmisültek, a filmkészítők pedig vidéken állították össze munkáikat, hogy megmutassák a lakosságnak a "jó és szép" Ausztriát. Az 1950-es években, a Wirtschaftswunder kevéssé hívták fel komoly vagy kritikus filmeket; a közvélemény inkább a biztonságos környezetet bemutató filmeket részesítette előnyben, elkerülve a közelmúlt történelmének elpusztítását. A korszak sok vígjátékát a Osztrák-Magyar Birodalom mivel ezt az időszakot a luxus, az elegancia, a romantika és a nagy, hatalmas és békés Ausztria víziója azonosítja.
Ulrich Seidl-filmek Az eleinte főleg dokumentum-, aztán játékfilmes osztrák Ulrich Seidl (Házi kedvencek, Import/Export) alkotásaival találkozhat a közönség a KINO néven újjászületett pesti Szindbád mozi összeállítása révén (ezen a héten és az elmúlton). Az egyik legjelentősebb és legegyedibb sógor országi filmesnek a 2001-ben készült Kánikula volt az egyetlen (játék)filmje, ami idáig eljutott Magyarországra (2002 májusában). Ebben a filmjében osztrák polgárok életébe látunk bele, többnyire középkorú vagy idősebb emberekébe, a nyomorult hétköznapokba, amik tömött hűtők előtt, zsíros jólétben zajlanak. Bécs külvárosaiban, valahol az autópálya kijáratainál, a hipermarketek és az új lakótelepek között fullasztó és forró a hétvége. A kánikulai napok közben hat, egymásba futó történet bontakozik ki, felfedve egy csalódásokkal és magányos figurákkal teli világot. Miközben a lusta és melankolikus nappalok alsónadrágban és bikinikben semmittevéssel telnek, addig az alkoholba, éneklésbe és szexbe merülő éjszakákon elszabadulnak a nyers érzelmek és az erőszak dühe.
Az osztrák filmek már nem voltak különösen olcsók, és csökkent az export. Ennek eredményeként az osztrák filmgyártás a húszas évek közepére évi 20–30 filmre csökkent, ami arányban áll az I. világháború utáni új, nagymértékben csökkentett méretével. A némafilm-korszakban Ausztriában körülbelül 1000 film készült 1920-as évek szintén a epikus film, az Egyesült Államok háború előtti időszakának filmjeinek mintájára (például D. Griffith) és Olaszország. Ausztriában az osztrák-magyar filmesek Michael Curtiz és Korda Sándor című epikus filmeket készített Sascha-Film és Vita-Film (az utód cég Wiener Kunstfilm), közöttük Prinz und Bettelknabe (1920), Sámson és Delila (1922), Sodoma und Gomorrha (1922), Der Junge Medardus (1923), Die Sklavenkönigin (1924), Harun al Rashid (1924) és Salammbo (1925). Ezek a filmek voltak Ausztriában valaha gyártott filmek, óriási gyártási költségekkel, akár 10 000 kosztümös extrával, és olyan hatalmas díszletekkel, mint például a "Sodoma temploma", amelyeket Ausztria legjobbjai terveztek és építettek.
Családtagjaihoz hasonlóan viszont ő is csúfosan elbukik. Valóban a remény halt meg utoljára.