powernutrition.ru
Idén február végén futottam a Velencei-tó partján egy 10 kilométerre kihegyezett edzést, ott 42:21-re javítottam az egyéni csúcsom. Adta magát, hogy a Vivicittán a cél a 42 perc alá kerülés legyen. Kicsit tartottam tőle, mert bár Velencén nem hajtottam ki magam teljesen, maradt bennem tartalék, de tudtam, hogy ahhoz képest a budapesti helyszín kicsit több kanyart és szintet tartalmaz. Jó erőben éreztem magam az utolsó 2-3 hét edzésein, tudtam, hogy meg tudom futni a 42 perc alatti 10 kilométert (a saját órámon mérve), de azt is tudtam, hogy azért nem lesz egyszerű. Még év elején, amikor összeírtam a 2019-es futással kapcsolatos céljaim, akkor év végére azt tűztem ki, hogy 41 perc alá kell kerülnöm (a 40 perc alatti idő maradt álom, nem cél). A verseny előtti napokban már kristály tisztán tudtam, hogy a cél a 42 perc alatti 10 km, és emellett teljes szívvel el tudtam köteleződni. Megjött a verseny hangulatom. 🙂 A verseny előtt Az unalmas részletekkel nem terhelnélek Titeket. A versenyre sikerült jól rápihennem (főleg péntekről szombatra aludtam sokat), mindent előre kikészítettem, vasárnap időben elindultam.
A rajtfalu – ami gyakorlatilag tényleg egy falu – meglepően jól szervezetett és felszerelt volt. Ugyan túl sok tapasztalatom nincs, hiszen csak Berlinben voltam korábban maratonon, de ahhoz képest is sokkal több minden volt ott. Ásványvizet mindenhol osztottak, de úgy hallottam, hogy étel is volt bőven, ráadásul ingyen. Ehhez képest a VIP sátor, ahova én mehettem lényegében csak 1-2 dologban tudott többet. Ráadásul elég nagy tömeg volt a sátorban, és úgy összességében nem VIP hangulat uralkodott. 🙂 Bejárat a VIP sátorba. Ezt a képet viszonylag korán lőttem a VIP sátorban, amikor még "kevesen" voltak. 🙂 Itt is sok étel volt (ingyen), lehet, hogy kicsit nagyobb választékkal, gyümölcsökkel, ahogy a képen látszik. Gyümölcsök a VIP sátorban. A reggeliző asztal egy része a VIP sátorban. Elképzelhető, hogy a mobil WC-khez is kisebb sor állt, mint kinnt, de belül is simán kellett 10-15 percet sorba állni. (Ráadásul mint később kiderült a rajt zónákban is volt WC, ahol senki nem volt, mivel szerintem senki nem gondolt arra, hogy ott is lesznek majd…) Az egyetlen, ami talán tényleg nagy hozzáadott érték volt, az a meleg volt a sátorban.
De úgy nézett ki, hogy a harmadik helyért szoros csata lesz. Második futásom A második futások sorát én kezdtem elsőnek. Még a futásra készülődve rájöttem, hogy ennek a futásnak az eleje (az első szakasz) az egybeesik a tavalyi második futásom utolsó szakaszával. Így a 13. 1 kilométerből az első 6 nem volt ismeretlen. 🙂 Tudtam, hogy egy hosszabb részt megint kukk sötétben, béka kuruttyulástól hangosan kell megfutnom majd, ahol tényleg elkel majd a fejlámpa. Így is lett. Különösebb tervem nem volt erre a 13. 1 kilométerre. Kb csak az, amiben Marcival maradtunk, azaz kb 4:30-as átlagban lehozni. Éreztem, hogy azért az első futás kivett belőlem, mégis erősen indultam, az első két kilométeren 4:01-et és 4:06-ot mentem. Szerencsére időben kapcsoltam, hogy ezt nem fogom bírni és ráálltám egy kb 4:20-4:25-ös tempóra. Nyilván nehezebb volt futni, mint elsőre, még ha nem is volt szint ezen a szakaszon. Próbáltam a tempót tartani, ami erőfeszítésbe került, ennél tudtam volna kényelmesebben is futni.
Ami a saját egyéni célkitűzésem illeti, az edzőmmel, Marcival, rövid üzenetváltás alapján abban maradtunk, hogy mindhárom szakaszomon megpróbálok 4:30-as kilométerenkénti átlag tempót futni. Az első szakaszon a sok emelkedő miatt, az utolsón pedig a fáradtság miatt jelentős kihívásként tekintettem erre a célra, de bíztam benne, hogy az első szakaszon a frissesség segít majd, az utolsón pedig a teljesen sík terep. Első futásom Egész nap nagyon futhatnékom volt már, ezért örültem, hogy én indulhatok másodiknak. Tavaly én futottam utoljára a csapatból az első szakaszon. Bár akkor ez jól jött ki, de idén nem tudtam volna olyan nyugodtan kivárni a sorom. 🙂 A Pécsely-Balatonakali közötti három kis szakaszból álló távot kaptam meg, ami 13. 1 kilométer és nagyon dimbes-dombos. Azaz sok benne az emelkedő, de legalább a lejtő is. Tudtam, hogy a Pécsely-Dörgicse közötti két szakaszt (8. 8 km) kell "túlélnem", mert utána már majdnem végig lejt az útvonal Akaliig. Sokszor eszembe jutott még az UB hétvége előtt, hogy vajon örüljek-e ennek a szakasznak, vagy sem.
A rajt előtt gyülekeznek a futók a rajtzónában. A tavalyi évhez képest sokat javultak a verseny körülményei. Arra gondolok elsősorban, hogy tavaly csak a futók léphettek be a gyár területére, mindenki másnak kinn kellett maradnia. Ez engem nem zavart annyira, hiszen futottam, de szurkolás szempontjából elég egysíkú volt így a verseny. Idén már bárki bemehetett (egy megadott, elzárt részre), és volt szurkolói zóna is. Mosdó is az épületben volt, és valahogy az egész szervezés, az egész esemény profibbnak tűnt. Ami ahhoz képest, hogy a nevezés ingyenes, igencsak tisztelendő! A rajtot a tavalyi 10:30-ról 9:00-ra hozták előre és a futamokat is megbontották, idén külön rajtoltak a 25 kilométeresek. Verseny előtt nem sok mindenre volt már időm, kb csak egy gyors mosdóra és egy elnagyolt bemelegítésre. Összefutottam még Thomas-szal, aki a tavalyi karácsonyi nyereményjátékom nyerte és készül az idén novemberi New York maratonra. Kicsit irigykedem is rá, hogy ott lehet. 🙂 De nem volt sok időnk beszélgetni, mert következett a rajt és más tempót lőttünk be magunknak.
Valamivel az én második futásom után már tíz percen felüli előnyünk volt a dobogón, de azt nem mondanám, hogy megnyugtatott volna minket. Még túl sok volt hátra és az idő is rosszra fordult. Megjött a vihar Már az én második szakaszomon is látszottak a villámok, és bár az utánam futó Niki még megúszta a vihart, Bence már nem – bár ő még talán nem ázott bőrig, Zsófival ellentétben. Innentől valahogy az az érzésünk volt, hogy bármerre is mentünk, valahogy mindig pont minket követett az eső. Előrementünk a kocsival a váltópontig, nem esett, reggel már itt-ott kék volt az ég, de mire megérkezett a futónk, akit váltani kellett, újra esni kezdett. És ez így ment váltópontról váltópontra. Amikor nem esett, akkor jött a viharos szél. A szombat nap közbeni meleget és napsütést megúsztuk a késői rajttal, de az esőt és a szelet nem. Harmadik futásom Ettől tartottam a legjobban, a tavalyi rossz tapasztalatok miatt. Akkor bár hirtelen megszervezve kaptam egy harmadik szakaszt is a kettő helyett, de az elején jó erőben éreztem magam.