powernutrition.ru
LEADER FELHÍVÁSOK 2014–2020 LEADER KIFIZETÉS IGÉNYLÉS 2014–2020 LEADER PROJEKTEK 2014–2020 HACS Működés és animáció HFS Tervezés 2014-2020 Megvalósult EMVA Projektek 2007-2013 EMVA III és LEADER LEADER pályázati erdemények 1. fordulóLEADER pályázati erdemények 2. fordulóLEADER pályázati erdemények 3. forduló___________________________________EMVA III. 1. fordulójának pályázati eredményeiEMVA III. 2. 3., 4. és 5. fordulójának pályázati eredményei Facebook
Fotó: Arday AttilaHodnik Boglárka tojáspatkoló édesanyjától tanulta ezt a különleges művészetet, édesapja készíti hozzá az ötvözetet. Ha 'ne adj isten összetörik egy, a lelke is összetörik, de hál'istennek ez nem hétköznapi esemény. Eladásra is patkol tojásokat. Inkább nem viszik, mint viszik őket, de nem ez a lényeg – mondta a rendkívüli kisugárzású művész, akit hallani kell: A tájház különlegességei a népviseletbe öltöztetett babák, de japán turisták között a régi ruhák is nagy sikert arattak. A vőm idegenvezetőként dolgozott, egy évig Japánban élt, ő hozott ide japán csoportot. Divattervezők is voltak közöttük, nem győzték fotózni ezeket a ruhákat. A méretük is mutatja, mennyivel alacsonyabbak voltak régebben az emberek – tudtuk meg Vravuska Józsefnétől, aki maga is egy történelemkönyv. Mint mondta, míg Szlovákiában a remény színeként zöld ruhát viseltek a menyasszonyok, itt feketébe öltöztek a II. világháborúig, mert akkora a szegénység uralkodott errefelé, és a fekete volt a templomi viselet.
Évek alatt, nyárról-nyárra és tavaszról-tavaszra lettem szép lassan szerelmes a Nógrádi Vidékbe. Eldöntöttem, hogy egyszer írok majd erről a szerelemről, de most még nem jött el az ideje. Ez ugyan egy személyes hangvételű blog, de mégiscsak receptekről, kajákról kéne elsősorban szólnia, s nem az életemről. Így maradjunk annyiban, hogy idén nyáron végre eljutottunk odáig, hogy e szeretett vidéknek a jellegzetes, elsősorban tót & palóc ételeit is sorra vegyük: voltunk Kisecseten a Pampuska (fánk) fesztiválon, Kövesden a palócfasírt fesztiválon és egy hete Vanyarcra is eltekertünk, ahol már a 8. Haluska fesztivált ünnepelték. Szégyen, hogy a kiválasztott kis vidékemről ilyen keveset tudjak, de én az ezelőtti 7 Haluska fesztiválról sem hallottam soha. Pedig Vanyarc pöpec kis nógrádi falu, kedves és vendégszerető emberekkel; azon kevés helyek egyike, ahol az ott élő "fehérek", tótok és romák is jól megvannak egymással, és egymás mellett is békében. Sőt, még mulatni is tudnak együtt, nem is akárhogy.
Természetesen nem jöhettünk el anélkül, hogy meg ne kóstoltuk volna a híres haluskát, vagy sztrapacskát, ami állítólag Mikszáth Kálmánnak is egyik kedvenc étele volt, főleg ha azt felesége falujában, a közeli Mohorán készítették. Azt nem kóstoltam, de szerintem Mikszáthnak a 21. századi vanyarci haluska is nagyon ízlene. Forrás:
A falu büszkesége még a Rozmarín Hagyományőrző Együttes is, mely számos helyi programban közreműkötó: Palóc Út Egyesület Vanyarc a gasztronómiájáról is híres az országban: a településen isteni finom haluska készül, amely a sztapacskának felel meg. A fesztiválok lelkeként ismert Nedeliczky Pálné Mari néni ma is lopatkával, deszkával szaggatja a tésztátó: Tamás Katalin A környék remek túrákra is lehetőséget ad: a falun végighalad a zöld + jelzésű út, mely nyugat felé Galgagutáig vezet, keletre pedig az Isten tenyere réten beletorkollik a zöld útba, ahonnan a Cserhát lankái vagy Szirák felé is vehető az irány. (Borító- és ajánlóképek: Országalbum/fehervarijucus, Tamás Katalin. )