powernutrition.ru
Diákévei alatt, 1909-ben egy újságban látott repülőgép után épített egy vitorlázó repülőgépet, amellyel egy kőbánya faláról elrugaszkodva végzett próbarepülést. 10 métert zuhant, de bordatöréssel és kisebb sérülésekkel megúszta. 1910-ben a svájci Arosa tüdőszanatóriumban töltött egy évet, betegeskedése miatt (10 éves korától dohányzott). Meghatározó élményt jelentett számára, amikor 1911-ben az Aero Rt. egyik Blériot típusú motoros gépével repülhetett a Rákosmezőn. [4] Almásy első saját gépét 1914-ben vásárolta meg, egy használt Farman 3-ast Tanulmányait 1911 és 1914 között a London melletti Eastbourne-ben folytatta, ahol műszaki képzést kapott. Angliában töltött évei alatt tökéletesen elsajátította az angol nyelvet, és megismerkedett az ottani kultúrával és életformával. Itt találkozott először a híres Afrika-kutató, Frederick Selous könyveivel, és ekkor kezdett érdeklődni Afrika iránt. Szintén itt ismerkedett meg a cserkészmozgalommal is, amelynek kezdettől fogva tagja volt. 1921-ben ő lett a Magyar Cserkészszövetség nemzetközi biztosa.
Ám ezekben az években indul meg az a tudományos gyűjtőmunka is, amelynek eredményeit a most megjelent Almásy-biográfiából ismerhetjük meg. A '80-as évek elején a néhai Balázs Dénes vezetésével, Érden szerveződő Magyar Földrajzi Múzeum adott otthont annak az állandó kiállításnak, amely először tárta a széles látogatóközönség elé Almásy szerepét a Szahara kutatásában és Kubassek János is minden bizonnyal akkoriban kezdte meg az Almásy-biográfia anyagának összegyűjtését. 1993 márciusában Kubassek János vezetésével magyar tudományos expedíció indult az egyiptomi Gilf Kebír térségébe: újból bejárták azokat a helyeket a sivatagban, ahol Almásy is megfordult. Ezzel egyidőben pedig sorra jelentek meg a magyar utazó életét, tevékenységét bemutató népszerűsítő, valamint tudományos írások. 1995 szeptemberében, Almásy születésének 100. évfordulója alkalmából a Magyar Földrajzi Múzeumban tudományos konferenciát rendeztek, és akkor avatták fel Domonkos Béla érdi szobrászművész Almásy-szobrát is. Mindennek eredményeként Almásy hamis legendákból álló képe lassan változott, és legalább a szakemberek előtt fokozatosan kibontakozott a sivatag megszállott kutatójának, a tudós emberként a világháború poklába keveredett utazójának portréja.
Magyar English Oldalunk cookie-kat használ, hogy színvonalas, biztonságos és személyre szabott felhasználói élményt tudjunk nyújtani Önnek. Az oldalra való kattintással vagy tartalmának megtekintésével ezen cookie-kat elfogadja. A további cookie beállításokról a gombokra kattintva rendelkezhet. További információk Beállítások módosítása Elfogadom
Névjegy Teljes neve: zsadányi és törökszentmiklósi Almásy László Ede Született: Borostyánkő (Bernstein), Ausztria (akkor: Osztrák-Magyar Monarchia), 1895. augusztus 22. Meghalt: Salzburg, Ausztria, 1951. március 22. Szülei: Almásy György (1864-1933) és Pittoni Ilona. Foglalkozása: Afrika-kutató, felfedező, autóversenyző, sportrepülő, kettős ügynök. Művei: Autóval Szudánban (1927); Az ismeretlen Szahara (1934; németül: 1939); Levegőben, homokon (1937); Suhanó szárnyak (1939); (1943). Végezetül következzék egy dokumentumfilm róla:
Almásy László: Autóval Szudánba (Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai)) - Első autó-utazás a Nílus mentén, vadászatok angol-egyiptomi Szudánban Értesítőt kérek a kiadóról Értesítőt kérek a sorozatról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Előszó Száz esztendővel ezelőtt Afrika belsejébe behatolni szinte képtelen vállalkozás volt. A térképen fehér foltok fedték az óriási kontinens belsejét s kevesebbet tudtunk róluk, mint amennyit az ókori... Tovább Száz esztendővel ezelőtt Afrika belsejébe behatolni szinte képtelen vállalkozás volt. A térképen fehér foltok fedték az óriási kontinens belsejét s kevesebbet tudtunk róluk, mint amennyit az ókori görög-egyiptomi és római tudósok, vagy a középkorban az arab geográfusok tudtak. Néhány vakmerő utazó, köztük két magyar is: Magyar László és Teleki Samu gróf lassankint megismertették Afrika belsejét. De éppen Nachtigall, Schweinfurth, Barth, Livingstone, Stanley stb. veszedelmes és szenvedésteljes utazásai mutatták meg azt is, hogy a kontinens belseje rendkívül egyhangú, egyáltalában nem vetekedhetik Ázsiával s mégis olyan veszélyes minden utazás, hogy csak halálraszánt emberek vállalkozhattak nagyobb felfedező utakra.