powernutrition.ru
A természetes anyagokból előállított olajok és viaszok – akárcsak a festékek – környezetkímélőbb technológiával készülnek, és nem tartalmaznak az egészségre káros vegyi anyagokat. A natúr olajjal, viasszal kezelt felületek természetes módon működő záróréteget kapnak. Az olaj beszívódik a fába, csökkenti annak nedvességfelvevő képességét; ugyanakkor nem zárja le a felületet, azaz hagyja "lélegezni" a fát. A viaszbevonat vízlepergetővé teszi, és természetes védőréteggel vonja be a fa külső rétegét. Az ilyen – natúr – olajok és viaszok közös jellemzője, hogy összetevőik évszázadok óta ismertek és megújuló, természetes nyersanyagokból készülnek. Előállításukhoz nincs szükség hatalmas vegyipari háttérre, jelentős energia befektetésre, kőolajra; lebomlásuk pedig természetes úton megy végbe. Mindezeken túl visszakerülnek a természetes körforgásba, és nem keletkezik utánuk veszélyesnek minősülő hulladék. A természetes olaj- és viasztermékek összetevői közt megtalálható a len- és a faolaj, a karnaubaviasz vagy a méhviasz.
Itt éppen az egyik legnéppszerűbb termék, az AMPM pohártartó készült. Valaha ez is natúr, világos fenyő volt, mielőtt kezelésbe vettem. Mitől lesz rusztikus, antikolt egy natúr fenyő? A jól megválasztott felületkezeléstől. Használok lazúrt, olajos lazúrt, zománcfestéket, lenolajat, ásványi olajat, sokat csiszolok és égetek is olykor. Sőt, ezeket kombinálni is szoktam. Kedvencem az olaj, ami bár nem kifejezetten elterjedt hazánkban, véleményem szerint sokkal kényelmesebb a használata, mint a festékeké és sokkal szebb is az eredmény. Minél simábbra csiszolom az anyagot, annál inkább kiemeli a faanyag mintázatát az olaj - itt elsősorban a színezett olajokra gondolok. A lenolaj inkább csak mélyíti a színét. Az alábbi, natúr, világos asztalnál olajos lazúrt használtam, hogy erősítsem a rusztikus hatást. Jól látható, hogy mennyivel jobban látszódik a faanyag mintázata, változatossága a felületkezelésnek köszönhetően. Több termékemet csak olajjal kezelem, már így, önmagukban is gyönyörűek és kis csiszolással öreg, illetve használt hatásúak lesznek, mintha pár évig az udvaron várakozott volna a fa.
A lenolaj a festékgyártásban leggyakrabban használt, legismertebb növényi olaj; lenmagból nyerik sajtolással. A faolaj – más néven tungfa olaj – a tungfa (Aleurites fordii) termésének mérgező magjából előállított olaj. A dióra emlékeztető magokat hevítik, majd a kemény héj megbontása után a több mint 50% faolajat tartalmazó mag beléből sajtolják a tungfa olajat. Más száradó olajokkal keverve gyorsítja a száradást, szívós vízálló bevonatot képez. A karnaubaviasz egy természetes viasz, melyet a Brazília északkeleti részén őshonos karnaubapálma - más néven kopernikusz pálma - (Copernicia prunifera) leveleit védő természetes viaszrétegből nyerik. A legértékesebb és legfontosabb növényi eredetű viasz, előállítása fáradtságos és munkaigényes folyamat. A viaszt a száraz évszakban nyerik úgy, hogy 2 havonta minden fáról 6-8 idősebb, alsó levelet levágnak és a száradásnak indult, zsugorodó levélről, a fellazult viaszréteget veregetéssel, kaparással, vagy kefével ledörzsölik. Az így nyert viaszlapkákat vízben főzve tisztítják: a szennyeződések leülnek a főzőedény fenekére, míg a víz tetején úszó tiszta viaszt lefölözik.
A nyers fafelületeket lehetőleg ne tisztítsuk vízzel, mert egy alkalom is elég ahhoz, hogy maradandó foltot hagyjunk a fán. A natúr fabútorok ápolásához növényi olajokat, gyantát, viaszt, kovasavat, szilikátokat, facukrot, lignint, cellulózt tartalmazó természetes felületkezelő termékeket ajánlanak. Az olaj nem képez a lakkokra jellemző átjárhatatlan filmréteget, mélyen beszívódik az anyagba, impregnál, gátolja a nedvesség felszívódását. Az olaj jó alapozó, tartós, kopásálló bevonatot képez a viaszkezelés előtt. Fabútoraink könnyen megsérülhetnek megkarcolódhatnak. A sérülés viaszos kezeléssel megelőzhető, de az apróbb repedéseket is célszerű viasszal feltölteni. A viasz (például a méhviasz) óvja a fát a kiszáradástól, vékony portaszító réteget képez a felületén, így a szennyeződések is könnyebben eltávolíthatók a felületekről. Az újabb bútorok többségénél olyan felületkezelő eljárásokat alkalmaznak (pácolás, lakkozás, festé), amelyek révén a bútor nem igényel annyi ápolást, a legtöbb esetben elegendő a felületét száraz vagy enyhén nedves mikroszálas törlőkendővel áttörölni.